Ki gondol a jövőre huszonévesen, amikor szórakozásra, utazásra, az élet különleges élvezetére csábít a világ? Amikor fiatal az ember ritkábban foglalkozik azzal, mi is lesz vele negyven, negyvenöt esztendő múlva, amikor eléri a nyugdíjkorhatárt.
Pedig nem árt, ha tudatosodik az ifjakban: a jövedelmük helyébe lépő nyugdíj értéke nem biztos, hogy elegendő lesz életmódjuk változatlan fenntartására.
Prognózisok szerint csökken majd a helyettesítési ráta
Léteznek olyan prognózisok, amelyek azt bizonygatják: a rendszerváltást követő évek jövedelmi viszonyai, a többi között a minimálbéres, vagy a bejelentés nélküli, borítékos fizetések miatt az úgynevezett nettó helyettesítési ráta (leegyszerűsítve: a bevallott jövedelem helyébe lévő nyugdíj) csökkenése, súlyos megoldandó problémát jelent majd a későbbi gazdasági irányításnak.
És persze alapvetően a nyugdíjkorhatárt elért embereknek. Azzal a lényegbe vágó kérdéssel találkozhatnak ugyanis, hogy a tegnap még felvett, megszerzett bér, vagy jövedelem helyett csak annak ötven, hatvan százalékával csönget majd a postás hónap elején, vagy csupán ennyit utal át az akkori nyugdíjigazgatóság a bankszámlára. Igaz, az ember idősödvén kevesebbet költ, a gyerekei már régen kiröppentek, de a rezsit ki kell fizetnie, ennie, innia is kell, a gyógyszerárakról ne is beszéljünk…
Pénzügyi és társadalmi kutatók gyakorta hangoztatják: a magyar lakosság pénzügyi öntudatának jelentős fejlődésre van szüksége. A háztartások nyolcvan százalékában a hónap közepén már nem ismerik, mire is költötték el a fizetés legalább húsz százalékát, a famíliák jelentős részében bele teszik abba a bizonyos kalapba a megszerzett pénzeket, s ha marad benne a hónap végén, jól gazdálkodtak, ha kiürül, akkor nem. Ha pedig már hónap huszadikán elfogy, akkor jön az igazi gond.
Minél korábban kezdjük, annál eredményesebbek lehetünk
Márpedig többletek keletkeznek, csak talán jobban oda kellene figyelni rájuk. Frázisszerű, minél korábban elkezdi az ember a takarékoskodást, mondjuk a gondoskodást önmagáról, annál nagyobb az esélye annak, hogy meg is tudja teremteni a maga számára a „szép jövőt”. Legyen szó az életfeltételeinek javításáról, autó, otthon vásárlásáról, vagy éppen, mint esetünkben, az időtálló nyugdíjról.
Gyakran hangoztatott megjegyzés: minek takarékoskodjak, hiszen a ma megszerzett pénzem, vajmi keveset fog érni évtizedek múlva. Kétségtelen tény: az öngondoskodást, a nyugdíjas évekre készülő pénzügyi töprengést manapság nehezíti egy másik problematika, a hovatovább társadalmi méreteket öltő bizalomvesztés. Mint korábbi cikkünkben írtuk, az adószabályok alakulásának kiszámíthatatlansága, a lakosság pénzügyi gazdálkodását folyamatosan érintő változtatások nem segítik azt az elvárható folyamatot, hogy a lakosság szervezetten tegyen valamit, például azért, hogy jobb nyugdíjat kapjon húsz, harminc, vagy ötven év múlva.
A napokban az csapta ki a biztosítékot a lakosság köreiben, hogy a nemzetgazdasági miniszter által a kormánynak benyújtott a 2015-ös költségvetést megalapozó javaslatba bekerült: meg kell szüntetni azt a magánnyugdíjpénztárat, ahol a megelőző hat hónap átlagában legalább két hónapon keresztül a tagok kevesebb mint 70 százaléka fizette be a kötelező havi tagdíjat. Ezt gyakorlatilag a meglévő önkéntese magánnyugdíjpénztárak felszámolásaként értelmezte a közvélemény.
Lakáselőtakarékosság, vásárlás, bérbeadás
Mindazonáltal van lehetőségek. A világ pénzügyi fejlődése, az emberi elme rendre lehetőségeket teremt a megszerzett pénzek tartalékolására, úgy hogy azok lehetőleg megőrizzék az értéküket. Azt azonban minden estben ismernünk szükséges, mi, önmagunk mire vagyunk képesek. Ha tudjuk, hogy havonta félre tehetünk biztonságosan, húsz-, harmincezer forintot, akkor érdemes elgondolkoznunk a lehetőségeken. Ez a pénz éppen elegendő ahhoz, hogy elkezdjünk egy olyan lakás előtakarékosságot, amelyet támogat az állam, s amely a mostani viszonyok között kiváló hozamot biztosít. Igaz ebből lakásunk még nem lesz, de, majd számíthat, ha valójában lakást akarunk vásárolni, s egy nagyobb kölcsön esetén szükséges lesz például az önrészhez.
Lehet ez az első lépésünk a nyugdíjra gondolás útján. Ha megszerezzük első lakásunk, meglesz életünk első nagy értéke. Amivel sok mindent kezdhetünk azon kívül is, hogy lakunk benne. Például bérbe adhatjuk. Ezzel immár jelentősebb rendszeres összegekhez juthatunk, amit fordíthatunk takarékossági portfóliónk gyarapítására. Egy jól megválasztott lakásvásárlással megduplázhatjuk, megháromszorozhatjuk az öngondoskodásra szánt összegünket.
Az ingatlanbefektetés a hosszú távú takarékoskodás biztos lehetősége. Jóllehet a lakás, a ház nem értékesíthető egyik pillanatról a másikra, hosszú távon azonban biztos, hogy megőrzi az értékét, s közben is jövedelmez. Itt azonban legfontosabb a befektetési szempontból a jó választás. A bérbeadást ma nagy tapasztalattal segíti cégek sora. Lehet, hogy megéri a tanácsadás, a bérlő ingatlanközvetítővel megkeresése a maga árát.
Nem mindegy, hogy milyen ingatlant vásárolunk
Az ingatlanpiac még messze nem szárnyal Magyarországon. Az érték töredékéért is hozzá lehet jutni jó ingatlanokhoz. Hogy persze befektetési célból mi a jó, az persze további kérdés.
– Valóban így van – mondja B. Zsuzsanna, aki jegyzőként dolgozik egy Csongrád megyei kistelepülésen. – Hogy konkrét példát említsek: felértékeltünk egy ingatlant örökösödés miatt, egy száz négyzetméter körüli összkomfortos házat, az állaga miatt, hatmillió forintra. Egy budapesti fiatal család örökölte. Azt hitték megfogták az isten lábát. Egy év után most sikerült eladniuk 1,9 millió forintért. Mire kifizették a közmű tartozásokat és egyebeket, a visszakapcsoltatást, jó ha egymilliójuk maradt. Többre számítottak.
– Nekem szerencsém volt – mondja H. Géza, fiatal vállalkozó. – Egy megrendelőm anyagi gondba került, s az adósságát egy budapesti kis hetedik kerületi tizennyolc négyzetméteres lakással rótta le. Ez nagyjából öt éve történt. Azóta folyamatosan vannak bérlőim. A lakás megduplázta az árát, nem is akarom eladni. A családommal úgy döntöttünk, hogy a béreltetéssel megszerzett újabb lakás vásárlására költjük.
A magyar ingatlanárak az elmúlt tíz, húsz évben érdekesen alakultak. A rendszerváltás körüli árakról manapság már csak történelmi eszmecserékben érdemes beszélgetni. Az uniós csatlakozás előtt sokan csak legyintettek, amikor a befektetők állították: óriási fellendülés jöhet az ingatlanpiacon. Jött is, alaposan megszaladtak az árak. Akik kétkedtek, immár sopánkodtak, ha ők ezt tudták volna…
Objektív folyamatnak tekinthető az értékek kiegyenlítődése
Jelenleg a nyugat-európai és a magyar ingatlanárak között jelentős különbség van. Szakértők szerint objektív folyamatnak tekinthető, hogy egy nagy, európai közösségen belül az árak hosszú távon a kiegyenlítődés irányába hatnak. Az nem igazán várható, hogy a „nyugati árak” süllyednek majd a mieink szintjére.
További fontos „intelem” pénzügyi szakértőktől: ha megtakarításaink vannak, azokkal foglalkoznunk kell. Az nem vezet jóra, ha valamibe beletesszük a pénzük, s várjuk a jövedelmet. A piacot alakító folyamatok jó része előre kiszámítható, bele értve a politikaiakat is. A korábbiakban említett magánnyugdíj-pénztári fejleményeket érezni lehetett előre. Annyit bizonyosan, hogy a jelenlegi politikai kurzus enyhén szólva sem „rokonszenvez” a magánnyugdíjpénztárakkal.
A befektetési célú ingatlan megtakarítások – e sorok írója szerint is – a biztonságosabb formák közé sorolhatók, s biztosítják az értékállóságot. Ha az ember időben kapcsol mozgósíthatók is, bár ez akár éveket jelentő előrelátást igényel esetenként.
A hosszú távú nyugdíjcélú megtakarításoknak széles skálája létezik. Erre az elmúlt évtizedekben modern felfogású, s egyre inkább ügyfélbarát pénzintézetek szakosodtak. Ezekről a lehetőségekről következő cikkünkben szólunk.